Bemutatkozás
Kemény Noémi vagyok az Antaresi-Láng Kennel „gazdija”.
Igazából olyan, családi örökségként, hagyományként ragadt rám a kutya szeretete. Édesanyámtól tanultam el a „kutyaimádatot”, s tőle kaptam a magyar fajták iránti vonzalmamat is, bár eleinte mégsem ez mutatkozott meg fajtaválasztásomban.
Első, gyermekkori és homályos emlékeim a pulinkhoz, majd főbérlőnk tacskójához s egy nálunk rövid ideig megőrzésen lévő vizsla keverékhez vezetnek vissza, bár ekkor még nekem csak a „nyúzásos-játszós” rész jutott.
Később Édesanyámtól kaptunk nővéremmel közösen egy rövidszőrű magyar vizslát, Blökit, ő sajnos 5 hónaposan a szopornyica áldozata lett. Aztán jött Maci a kis keverék, 3 hétig volt velünk, aztán parvo-vírus legyőzte.
Ekkor Édesanyám arra az elhatározásra jutott, hogy ilyen fertőzött lakótelepen egy ideig nem lesz kutyánk.
11 évesen hazaállítottam egy kb. 6-8 hetes fekete keverék, szuka kutyussal, aki szintén nem kerülte el a parvo-vírust, de Édesanyám áldozatos ápolása következtében túlélte! S ő, Pajti meghatározta további kutyás életemet. Szopó Béla bácsinál, majd Horváth Lajosnál őrző-védő munkakutyás lettem, Pajti jó alany volt ehhez. Jó ideig e „műfajnál” maradva Janette (ordas), Jessie (rajzos), és Zelma (ordas) németjuhász kutyáimmal folytattam az edzéseket. Velük szerelmesedtem bele a tenyésztésbe is.
Janette első alomja 1991-ben volt, akkor született meg az Antaresi-Láng kennel.
Zelmával már átkanyarodtunk az agility sport felé is. Ekkor kaptam Fanny nevű ujfoundlandi szukámat. Őt is belekóstoltattam az agility világába, s a bemutató szintig el is jutottunk. A kutyák élete igen rövidke, hamar eltelik, így aztán Fanny néhány év után kutyatárs nélkül maradt. Vettem hát egy fekete németjuhászt, Cynthiát.
S ekkor Édesanyámmal egymásra néztünk: „hol a magyar fajta? Hát lett Panni, a rövidszőrű magyar vizsla szuka. S a szerelem itt folytatódott…. Panni utolsó ellésekor megtartottunk tőle egy szukát, Hangát.
















